A pillangó szárnycsapása

Megdöbbentem, pedig ilyen ritkán fordul elő velem, hogy valakinek sikerül valami olyat tennie, aminek ne látnám az esélyeit előre. Persze, mindenre lehet fogni, de az emberi kicsinyességnek nincsenek határai vagy az épp olvasott könyv volt neki az utolsó csepp a pohárban. Döntött, és ezzel egy láncreakciót indított el, mint a pillangó egy szárnycsapása. Talán így kellett történnie, hogy végre válaszokat kapjak a fel nem tett, ki nem mondott kérdésekre, s hogy megtudjam, hogy valójában ki is vagyok, kit hordoz a testem. Mert nem is egyszer veszem észre, nem ismerem magam sem, nemhogy másokat, csak a reakcióik esélyeit ismerem. Vagy inkább csak eljátszom vele, tesztelem, mint egy rossz, becsontosodott viselkedéskutató, és rendszerbe rakom elmém könyvtárában, a sok poros kutatási adat mellé, amit aztán soha senki nem használ fel, de senki sem meri kidobni.