Néha-néha elgondolkozom azon, hogy mennyire félreismernek azok, akik a barátaimnak hívják magukat, és együtt kávézunk alkalom adtán. Vagy csak lassan tudom előhívni, hogy mit reagáljak, hogy ne legyen fájóan őszinte, mikor nem akarnám véletlenül sem megbántani, persze az hiszik ilyenkor, hogy nehezen esett le. Bár úgy lenne... Csak nem igazán merem az első gondolatomat mondani, mert azok még az a pár emberrel sem hívnánk meg egymást néha napján egy jófajta eszpresszóra... Most mondjam neki, mikor a bambaságommal viccelődik, hogy bocs, de már akkor tudtam, hogy mit mondasz, mikor felzavartál a legédesebb álmomból, hogy megkérdezd, hogy vagyok, holott csak neked van valami, amit szeretnél megosztani velem, amiért nem haragszom rád, úgyis alhatok eleget mostanában. Sebaj, körülöttem mindenki zseniális, és olvasott, és intelligens. Persze, igazán értelmes emberek között az egyszerű is lehet zseni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése