Pedig oly szép álmaim voltak, melyek egyre jobban szertefoszlani látszanak. Nem kellek senkinek, sehova, mint Solomon. A régi gazdájával szakított, az új nem bízik benne, pedig ő szeretné bizonyítani elkötelezettségét. Mint egy kirakós n+1-dik darabja. Sehova sem illik be, mégis ott van. Nem lehet vele mit kezdeni, beilleszteni, bárhogy szeretnénk, nem lehet.
Az álmok, melyek bennem élnek, zsugorodnak, s távolodnak, hiába futok utánuk, gyorsabban távolodnak, s szépen lassan elvesznek a horizonton. Hiába ámítanám magam, utolérem, a lábam, a lelkem nem bírja erővel. Minden veszni látszik, mint gazdája hagyott roninnak. Támolygok, keresem a lehetőséget, de a kezek, ahogy megérintem őket, elporladnak, szétfoszlanak. Mintha csak egy újabb fricska lenne az n+1 darabnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése