Empátia

Vajon aki nem éli át sosem, amit a másik, miért mondja, hogy persze, tudom miről beszélsz? Miért akarja elhitetni a másikkal, hogy tudja, holott sejtelmei lehetnek, de tapasztalata nem. Persze, akinek mondják, habitustól, és naivitásától függően elhiszi, vagy sem, próbálja köszönni a semmit. Ez lenne az empátia? Elhitetni valakivel, hogy a másik tudja miről beszél? Vajon a logikai képességen fordított arányban vannak az empatikus képességekkel, vagy a kettő párhuzamosan fejleszthető? Lehet valaki rideg a külvilág felé, szeretetéhesen, emlékektől tépázva?