A vámpír nem jó, nem páncélos lovag, a lányálmokból, hanem kegyetlen vérszívó. Nem az a legnagyobb problémája, hogy beleszeret egy halandó lányba, hanem a múló idő melletti időtlensége, a törékeny hallhatatlansága. Nem jó szamaritánus, aki inkább vérbankot rabol, de nem támadja meg a boci szemmel néző áldozatot. Élni akar, és ahhoz ennie kell.
Saya egy átlagos hétköznapi lány -aki iskolája legjobb magasugrója-, megszokott mindennapjait éli két testvérével, és apjával, míg egy nap ismerős zeneszót hall egy utcai zenésztől. Zavarában elrohan, és csak otthon veszi észre, valamit benn felejtett az iskolában. Visszamegy, de ott áll vele szemben a zenész egy tőrrel. Elfut előle, és tanára segítségét kéri, akit a szeme láttára megöl egy furcsa lény. Megjelenik a zenész, és csak hajtogatja Sayanak, hogy harcolj. A lány nem érti miért. Majd, mikor már minden veszni látszik, Haji -a zenész-, egy csók kíséretében megitatja a lányt a saját vérével. Ekkor érnek véget Saya átlagos hétköznapjai. Megtudja, hogy különleges vére van, ami az egyetlen fegyver ezen lények ellen , amiket Cyroptheranoknak neveznek. Kezdenek benne feltörni a régmúlt idők emlékei, és rájön, Haji mindig mellette volt, mióta a szolgájává tette. Egy különleges szervezettel útjára indul, hogy beteljesítse sorsát, melyet még ő sem ismer...
A történet a jelenkorban játszódik több hétköznapi elemmel. Nem nélkülözi a vért és erőszakot, viszont egyensúlyban van a mondanivalóval, és a jellemek fejlődésével. Persze kell egy életkor a befogadásához, a történet morális súlya miatt. Nah, de nem lövöm le a poént...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése