Meglepő dolog történt. Szembesülnöm kellett az önmagam megvédésére felállított fal kétélű pengéjével. Eddig úgy hittem, megvéd mindentől, ami fájna. Tökéletesítgettem, hogy áthatolhatatlan kristálybúraként védelmezzen. Most viszont be kellett látnom, bármennyire is nehezen kezdeményezek, és bármennyire is félek megmutatni önmagam, ezzel pont azt érem el, hogy a jószándékú közeledést is blokkolom, mint egy megbolondult immunrendszer, aki nem tud különbséget tenni barát és ellenség között. Persze, ha nem érzelmekről van szó, ide nekem az oroszlánt is, de valamiért ezekkel a dolgokkal nem tudok mit kezdeni. Nem lehet rá algoritmust, egyenleteket felírni, nincs biokémiai öszefüggés, csak úgy jönnek, kiszámíthatatlanul, minden addig jól működő rendszert felborítva.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése