Ugyan hova rejtsem féltett kincseim, színes üveggolyóim? Dédelgetett álmaim, melyek csak elmém kínozzák minden roham alkalmával? A sok fájó találkozást, mely magában rejtette az örökre búcsúzást? És mit tegyek gyermekkorom játékaival, mely minden alkalommal fájó s mégis édes pillanatokat okoznak? Az elvesztett lehetőségeket, az eltűnt szeretőket. A viszontlátás fájdalmát, mely minden alkalommal kínoz, mikor lehúnyom szemem. Csak aludni szeretnék, pihenni, ezektől távol, egy általam alkotott kert teraszán a csendes esőt figyelve, teám kortyolgatva. Elmerengeni, figyelni a virágzást, a tova hulló virágszirmokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése