Hiányzol

Nem is tudom mit mondjak, nem tudom, hol kezdjem. Olyan, mintha egyszerre lennél ijesztően távol, és annyira közel, hogy érzem az érintésed a bőrömön. Úgy érzem, nem tudom szavakba önteni a hiányod, ahogy a nevem kiejtetted, ahogy rám néztél, amikor csak egy lopott pillanatra is, de magaménak érezhettelek. Nem tudtam milyen szerencsés vagyok. Ahogy akkor sem, amikor ugrattál, hogy mással mit csinálhatok. A Tied voltam, nem akartam másé lenni. Csak a Tied. Vágytam a figyelmedre, ahogy akkor még talán Te is az enyémre. Azt hittem, mindig ott leszel, hogy a játék, amit játszunk nem ér véget. Nem éreztem, hogy mennyire törékenyek vagyunk, mennyire illékony a pillanat. Nem tudtam milyen félteni, féltékenynek lenni. Mikor megláttalak más lánnyal beszélgetni, talán flirtölni, belém hasított a fájdalom, és nem engedett. Nem akartam érezni, és el akartam az emléked is törölni. Akkor értettem meg, mit érezhettél nap mint nap, amikor láttál. Hiába beszéltünk róla, és fogadtam el a döntésed, hogy nem akarsz velem kapcsolatot. Bántani akartalak, minden fájdalmamat átadni, hogy ne érezzem. Ki akartalak tépni magamból, rád zúdítottam minden elkeseredésem, miközben csak arra vágytam, átkarolj, és a fülembe suttogd, minden rendben lesz. Elmenekültem, mikor úgy éreztem, szembesültem az elutasításoddal. Úgy gondoltam, a távolság megoldja, de nap mint nap tőrként hasít belém. Azóta is úgy érzem, mintha itt lennél, velem, átkarolnál. Nem tudok továbblépni, vágyom Rád. A mosolyodra, az érintésedre, arra, hogy beszélgettünk. arra amilyenek egymással voltunk. Szomjazom.

Érzem, Te továbbléptél már. Menekülsz előlem, ahogy én is előled, s talán a létezésem is kitörölnéd, ha tehetnéd. Hidd el, én is. Szenvedsz talán a döntésed hatásának súlyától. Nem magától a döntéstől. Nem érted miért bántalak, nem érted, miért törölnélek ki magamból. Kitépném a legutolsó sejtem is, ha azzal elfelejthetlek, tovább léphetek. Mégis, nap, mint nap arra várok, vágyok, hogy történjen valami, valami csoda, vagy valami hihetetlen, ott légy, átkarolj, vagy egyáltalán csak lépést tegyél irányomba, vagy tőlem el. Ezzel, ettől halok meg minden nap.

Nem várhatom, hogy bármi is történjen, hogy megkeress, vagy csak megkérdezd, hogy vagyok. Talán nem is érdekel. Szenvedek miattad, értem, értünk, s minden olyan lehetőség miatt, ami már talán halott.