Igen, vissztartértem az élők közé. Még nem egészen, de már az első lépéseket megtettem. Persze már rég meg kellett volna tennem. Nem a magamtól kapott csontjaimon rágódni.
Az elmúlt időszak rádöbbentett, élőlény vagyok, nőnemű, és és igenis szükségem, igényem van arra, hogy ezt észrevegyék. Túl sokat nélkülöztem a semmiért. Magamat okoltam, vádoltam, ostoroztam egy másik ember gyengeségéért. Hinni akartam, hogy az áldozatomnak van jelentősége. Nem benne, érte akartam elfogadtatni azt, amiről tudtam, nem igaz. Hajlandó voltam bármire. Aztán valaki rádöbbentett, hogy nem vagyok nő. Nem látják bennem a nőt. Ez akkora arcul csapás volt, ami végre felébresztett a magam kreálta rémálomból, és indított el az ébredés újtán.
Nincs hibátlan ember, mindenki sáros valamiben, vagy épp járatlan. Ezt használta ki több évig, és taposott rajta, a beleegyezésemmel, és anélkül is. Nem tehetem mindenben felelőssé. Módszeresen tette tönkre az énképem tudatosan, és tudattalanul.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése