Harc

Pengélen táncolok lelkem sötétjében kóvályogva. Utolért, amit mindenki várt, csak agyam tiltakozott ellene hevesen. Leomlottak a falak, és egyszerre szakadt rám több év elnyomott fájdalma, keserűsége. Hinni akartam, hogy erősebb vagyok az elnyomott sötétségnél. De nem. Elemi erővel tört rám, fojtogat, tapos, erőm utolsó morzsáit tépve ki húsomból. Kiabál velem az életösztön, fényt csepegtetve elgyötört lelkemre. Harcot viv bennem a tapasztalat, és a jövő optimizmusa.