verem

Szerelmesnek lenni nem több annál az illúziónál, hogy valaki azért akar bennünket, amilyenek vagyunk. Puszta belénk programozott túlélési, és szaporodási ösztön, melynek hiánya magányt, megléte reményt generál. Akárhogy is nézem, egy álomvilágot, melyet aztán az ellene irányuló tettekkel lebomlaszt az ember. Mert vagy távolmarad, vagy együttél. Mindkettő a magány és remény vagyának összjátéka. Remény arra, hogy ne akarjunk dolgokat tudomásul venni, és létezésünk magányának titkolása.