Image

Ha pszichopatának mutatnak be, és kissé más vagy, mint az átlag, akkor valamiért senki nem kérdőjelezi meg annak létjogosultságát. Hogy lustaság, vagy félelem, nem tudni. Ez persze akkor problémás, ha egy olyannak mondják, aki előtt szeretnénk jól mutatni, és nem ezzel megalapozni, a későbbi beszélgetés törzsét, vagy épp elijeszteni. A jól felépített védelmi image visszaüthet, s olyan dolgok is kívül maradnak, amikenek nem kellene, s óvatlansságból azok átmennek, aminél hiába volt riasztás, figyelmen kívül lett hagyva.

Pokol

Senkit sem lehet önmagától megvédeni. Max várni a döntésére, s mikor meghozta, elfogadni azt.

Cím nélkül

Hamarosan vagy a mennybe megyek, vagy pokolra kerülök. Ez utóbbi az esélyesebb...

cím nélkül

Mindenkit frusztrál valami. Lehet ez egy kifejezés, amit sosem akar hallani, egy mozdulat, amit nem akar viszontlátni.

"Te vagy a legjobb." Óó... A mondat mely egyszerre motivál, és demotivál. Milyen a többi, ha én... És ezek utána a bók átfordul egy belső hibakeresésbe. Nem megnyugtató, ha az ember, akinek ezt mondják, nem gondolja.

Látásmód

Érdekes dolog együtt az emberi agy, emlékezet, és kombinatorikai képesség. Adott szakaszokban, az ért benyomásokra másként reagál, és mást rak össze, melyeket aztán dobozol, és amikor újabb impresszió éri, már más megvilágításban, más-más jelentőséget tulajdonít annak. Meg, és félreértésekre késztet, egyes dolgokat lekicsinyít, másokat elnagyít, s így kialakul egy szürreális szubjektív raktár. Persze mint minden ilyen, csak a saját érzéseink meglétének, és hiányának az összessége, amit rávetítünk mások tetteire, ehhez hozzárendelve saját vágyainkat. Ekkor keletkeznek persze azok a fatális tévedések, melyekből vagy tanulunk, vagy képtelenek vagyunk feldolgozni azt. Az ilyen végtelen ciklusok ott keringenek bennünk, és nem hagynak nyugodni, mert igazolni akarjuk saját, szubjektív valóságunkat, és a már kialakult véleményünk létjogosultságát.

verem

Szerelmesnek lenni nem több annál az illúziónál, hogy valaki azért akar bennünket, amilyenek vagyunk. Puszta belénk programozott túlélési, és szaporodási ösztön, melynek hiánya magányt, megléte reményt generál. Akárhogy is nézem, egy álomvilágot, melyet aztán az ellene irányuló tettekkel lebomlaszt az ember. Mert vagy távolmarad, vagy együttél. Mindkettő a magány és remény vagyának összjátéka. Remény arra, hogy ne akarjunk dolgokat tudomásul venni, és létezésünk magányának titkolása.

elborultam2

Egy szerelem igazi erőpróbája nem a távolság, hanem az együttélés.

elborultam

Más hinni valakinek, és csalódni, mint próbálni hinni önmagunkban, és csalódni...