Alkalomadtán, mikor újragondoljuk egyes régmúltban elkövetett cselekedetünket, nem a mosoly, hanem a szégyenkezés pírja fut át rágondolva, vagy épp ellenkezőleg. Az idő megváloztaja a szemléletmódot, hiába akarjuk azt hinni, hogy nem. Szubjektív valóságunkban minden emlékhez társul egy érzelem, egy illat, vagy épp egy hang, ami kiváltja belőlünk a reakciókat, néha-néha önmagunknak is meglepetést okozva ezzel. Nem is annyira ami, hanem ahogy viseltetünk iránta. Nem egyszer azon kapom magam utólag, hogy majd lesül a bőröm, mikor egy hosszabb idő távlatábol, még egy ártatlannak tűnő diákcsínynek is látom az évek múltán felszakadt vonzatait, épp az elszenvedett alany szemszögéből. Döbbenetes.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése