2010. szeptember 3., péntek

Viszontlátás

Elbúcsúzunk, nem örökre,

mégis, mintha egy világ szűnne meg

elalszik egy mécses, s egy másik gyullag,

a reményé, a viszontlátás fájdalmáé.

Mert tudjuk, akkor is búcsúzni kell

semmi sem tarthat örökké.

Első fuvallat

S eljön a szürkeség,

mikor kopár csend bolrul a fákra

már csak egy-két eltévedt madár csiripel ijedten

lassan az utolsó szem szőlő is lepotyog

csend borul a mindenre, s az ég fehér leple, mely

elhinti a jövendő tavasz ígéretét.